Városvédő ifjak Füzérradványon

2009. július 19-26. között került megrendezésre a Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) által meghirdetett „Gyerekek az épített és a természeti környezet védelméért” című pályázat nyerteseinek tábora. A hivatalosan 17 éve megrendezésre kerülő tábor vezetője a szokásoknak megfelelően Pinczésné Kiss Klára volt, segítői Erdélyből László Jolán tanárnő, Völgyesi Krisztina építész Budapestről, valamint Gy. Nagy Róza a Szövetség választmányának tagja, a kisújszállási városvédő egyesület titkára voltak.
Ebben az esztendőben táborunk a „hegyekbe” költözött, pontosabban Füzérradványra. Ez az aprócska falu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, és mindössze 419 lakossal rendelkezik. A község büszkesége a Károlyi-kastély, ami a sok-sok bővítésnek köszönhetően Magyarország egyik legszebb kastélyává vált. A kastélyhoz 100 hektárnyi park tartozik, ahová külhoni növényt telepítettek. De nem is az említettektől olyan látogatott a park, hanem attól, hogy itt található az ország legnagyobb és legidősebb platánfája.
Hagyományunkhoz híven első este megtörtént a soros ismerkedési est, ahol mindenki bemutatkozott, elmondta, honnan érkezett, mivel pályázott, és hányadik alkalommal táborozik.
Első munkanapunkon megismerkedtünk helyi segítőinkkel, akik mindannyian nagyon segítőkészek voltak hozzánk, különösen Bercsényi Csaba, aki munkánkat irányította. Örömmel nézték, ahogyan egyre szebbek lettek a kastély parkjában található padok, és fa „közszemetesek”. Egyik brigádunk a pavilonoknál csiszolta, festette, gittelte a nyílászárókat, illetve azok ablaküvegeit. Ezzel a munkával megkezdtek egy olyan felújítási folyamatot, aminek következtében kb. 1 év múlva újra szálláshelyként üzemelhet majd a 4-es számú pavilon is. A megkezdett munkát a helyi dolgozók fogják befejezni. Ahogy figyelemmel kísértem a szalonnasütő „semmiből” való felépítését, az kimondottan férfias munkának bizonyult a szememben. A fiúk az alap kiásásától a szalonnasütő falainak felrakásáig jutottak a hét folyamán. Még egy kis plusz munka, és bármelyik este használatba lehet venni egy hangulatos tábortűz erejéig. (S, akkor az építők erőfeszítései kapcsán még nem is beszéltünk a tűző napról, a délelőtti forróságról…)
A délutánok, illetve az esték folyamán a Károlyi-birtokkal ismerkedtünk meg. A hét elején körbe vezettek minket kastély látogatható részén, amikor is megtudtuk, hogy az valaha kastély-szállóként, illetve szanatóriumként is működött. Vajday Ágnesnek köszönhetően két olyan esténk is volt, amikor a kastély romokban heverő részét jártuk végig. Nagyon megijedtem, amikor felhívta figyelmünket, hogy csak a pallókra lépjünk, és hogy bizonyos helyekre csak kisebb csoportokban mehetünk be. Ekkor tudatosult bennem, hogy bizony olyan helyeken járunk, ahol csak a denevérek laknak. Végigjártuk a kastély romos részét a pincétől a padlásig. Lépteink után egyre nagyobb porfelhőt vertünk fel... Ebből is látott, hogy a kastély ezen része „haldoklik”!
Az idei táborunk élmény-élmény hátán volt! Miért is mondom ezt? A füzéri vár megmászása és történetének megismerése különösen maradandó élményt nyújtott számunkra. Ezen kívül Sárospatak is tartogatott meglepetéseket: a „polgármesteri ebéd” után a várban jártunk, amely csodaszép! Az idegenvezetés is különlegesenek bizonyult, a „nénire” nem lehetett nem odafigyelni, néha a táborunkban is elkelt volna a hangereje! Szintén itt néztük meg a Rákóczi Múzeumot, ahol mély nyomot hagyott bennem Zrínyi Ilona búcsúlevele a fiához.
S, hogy el ne felejtsem volt részünk kisvasutas utazásban is: Pálházától Kőkapuig és visszautaztunk vele. Nagy élményt jelentett a Ráday Mihállyal és a dr. Varga Kálmánnal történt találkozás, melyet egy esti „kérdezz-felelek” játékkal tettük emlékezetesebbé. Sok érdekeset tudtunk meg egyik délután az egyik régi cselédtől, Ilona nénitől, aki 11 éves korától, 1938-tól dolgozott a kastélyban.
A hét minden napjára jutott kisebb-nagyobb megmérettetés a csapatok számára: utána kellett járni pl. annak, hogy ki a legidősebb és a legfiatalabb a faluban. Az egyik csapat helyi „idegenvezetést” is igénybe vett. További feladat volt a Károlyi-kastély szórólapon történő népszerűsítése. A hét folyamán mindenki türelmetlenül várta a szombaton megrendezendő tudás- és akadályverseny kombinációját – amit történelmi játék keretén belül játszottunk -, illetve a csapatok esti bemutatkozását. Búcsúestünk jó hangulatúra sikerült, részt vett rajta Kapuszta Gabriella az intézmény vezetője és gróf Károlyi László a feleségével.
Zárásként társaim nevében is szeretném megköszönni, hogy 2009-ben újból részt vehettünk egy „jobb sorsa” érdemes műemlék felújításának megkezdésében, és a mindig különösen nagy élményt nyújtó táborozásban.